dmKöztünk élnek

Kalandos életútja során számos esetben került rizikós helyzetbe, de minden alkalommal bizonyította, hogy kitűnő pilóta - ezért élhet még. Meglepődünk, amikor azt vallja: a tudásnak és a szerencsének 50-50 százalék a szerepe a kritikus helyzetekben. Erősködünk, hogy csak többet számít ennél a megszerzett tapasztalat, de csak mosolyog, őt is sokszor a sors mentette ki a bajból. És már mesél is: még vadászrepülő pilótaként egy alkalommal elfogyott az oxigén a sisakjából és egy technikai hiba miatt nem tudta újratölteni azt. Érezte, hogy nagy a baj, de hiába próbált meg mindent, elájult az oxigénhiány miatt. A vadászgép pedig zuhanni kezdett - egyenesen egy település központjába csapódott volna. Néhány ezer méter magasságban aztán -ahogy oxigén áramlott a fülkébe -, magához tért és maradt annyi lélekjelenléte, hogy az utolsó pillanatban megállítsa a gép zuhanását.

Rizikós esetek

- Annyiszor meg kellett volna már halljak, hogy egy idő után nem is számoltam a rázós helyzeteket. A tragédiához nem kell sok, egészen aprónak tűnő hibákból is lehet végzetes baleset - vallja Liszkai Gyula. Két ilyen esetet is elmesélt. Egy alkalommal egy vitorlázó-repülő versenyen segített hazavontatni a terepen kint ragadt gépeket. Az utolsó fordulónál, már szürkületben sietett az egyik pilóta segítségére, akinek ilyenkor minden esetben az a feladata, hogy ellenőrizze az érte érkező kismotoros gép leszállásának biztonságát - ám ezúttal ez elmaradt. Gyula bácsi közvetlenül a szárnyvég mellett szállt le, ahol egy dögkút volt a földben, egy méter magas betongyűrűvel. Nem láthatta leszálláskor, ha csak fél méterrel arrébb ér földet, akkor a légcsavar elkapta volna a dögkút tetejét, ami akár végzetes is lehetett volna. Egy másik alkalommal a jegesedő földön megcsúszott a gépe a felszállásnál és belesodródott egy méteres árokba. A gép törzse és a lécsavar is megsérült, szerencsére a tank nem, mert akkor fel is robbanhatott volna.

Gyula bácsinak élete a repülés. Már kisgyerekként repülőmodelleket épített, hétvégenként pedig az algyői repülőtéren - ahová 8-10 kilométert gyalogolt - figyelte hogyan siklanak a levegőben a kecses vitorlázógépek. A többnyire az árokparton bámészkodó kisfiút az egyik oktató vette pártfogásba, megengedte neki, hogy a hangárba tolja a gépmadarakat. Hamarosan az elméleti oktatás után a gyakorlati kiképzést is elkezdhette, miután két évvel idősebbnek adta ki magát. A 15. születésnapja előtt két hónappal teljesült az álma: először repült egyedül egy vitorlázó repülőgéppel, Szentesen. Felejthetetlenre sikeredett, kényszerleszállás után a legelésző tehenek között landolt.

Innen egyenes út vezetett a fővárosi katonai középiskolába, ahol a motoros kiképzést is megkapta egy Jak-18-ason. Az útja az egykori Szovjetúnió repülőtiszti főiskolájára vezetett, miután bekerült az első magyar vadászpilóta-jelöltek közé. Hadnagyi rendfokozattal, vörösdiplomával végzett. Kecskemétre került, ahol első osztályú elfogó vadásszá képezték a MiG 21-essel. Gdansk környékén a tenger felett, míg a Kaszpi-tenger közelében a sivatagban végzett rakétalövészet gyakorlatokat, szuperszonikus pilótaként védte a haza légterét.

0 G

A súlytalanság állapotának átélése az űrkaland elmaradása ellenére sem hiányzott Liszkai Gyula életéből. Amikor a MiG-17-esen repült, gyakran gyorsított fel 1000 km/h sebességig. Ebből meredek szögű emelkedésbe állította a gépet, majd nyomta előre a magassági kormányt. Addig tolta, amíg nem lebegett a kabinban. Így érte el a 0 G-t, a súlytalanság állapotát. - Hihetetlen relaxációs hatása volt, 8-10 másodpercig lehetett fenntartani ezt az állapotot, végül meredek zuhanással zárult a manőver - magyarázta.

A magyar néphadsereg átalakítása után sem szakadt el a repüléstől: '84-ben az MHSZ főpilótája, majd repülőfőnöke lett. Oktatóként nappali és éjszakai kiképzéseket szervezett. A rendszerváltozás után nyugdíjba vonult, ám továbbra is kitartott a hobbija mellett: 1991 telén visszatért a szegedi repülőklubhoz.

Egy AN–2-essel sétarepültett, és közben a bizniszrepülőgépekre is levizsgázott az Egyesült Államokban. 8-10 személyes gépeket hoztak haza a tengerentúlról. Cégeknek is végzett munkarepülést, többek között olajkutak ellenőrzését végezték a levegőből, több millió forintot spórolva így a kutak üzemeltetőjének. '94-ben első magyarként repült át kisgéppel az Egyenlítőn – a kéthetes úton egy kisgépet szállított le új tulajdonosával és egy szerelővel Tanzániába.

A család

Liszkai Gyula egy vitorlázórepülő versenyen ismerte meg későbbi második feleségét, Gyöngyit, aki a versenybizottság tagja volt. Maga is repült vitorlázó- és motoros kisgépeken egészen a kilencvenes évek elejéig. Két közös gyermekük született. Lányuk, Krisztina most érettségizett, biológusnak készül. Kétszer kapott "Jó tanuló, Jó sportoló" elismerést. Sokszoros magyar kick-box bajnok, többszörös Világkupa győztes, kempóban Európa-bajnok. Fiúk, Ádám Szegeden fog végezni programozó-informatikusként. Egyikük sem lett pilóta, de nagy ritkán azért beülnek az édesapjuk mellé egy sétarepülésre.