A levegő magyar ura:
Liszkai Gyula

Következő

11 ezer 300 órányi repülés - ennyit töltött pilótaként a levegőben a szegedi repüléstörténet ikonja, a 74 éves Liszkai Gyula. Már 14 évesen repült, majd magyar vadászpilótaként az elsők között kezdte meg a manőverező-légiharc kiképzést, ott volt a magyar űrhajós-jelöltek között és csak az utolsó rosták egyikén esett ki. Ő az első magyar, aki kisgéppel átrepült az Egyenlítőn. A mai napig aktív, nincs olyan hét, hogy ne szállna fel.

Következő

- Miből ismerszik meg a jó pilóta? - Hogy még él! - vágja rá gondolkodás nélkül a kérdésünkre Liszkai Gyula, a szegedi repülés történetének legendás alakja. Tudja miről beszél, hiszen még vadászpilótaként 24 temetésen vett végső búcsút egy-egy bajtársától. Az ő elvesztésüket is nehezen élte meg, azt pedig még kevésbé tudta lélekben feldolgozni, ahogy az alig 30 éves férfiak sírjánál kisgyerekek, fiatalasszonyok gyászoltak. A huszonnegyedik után többet már nem is ment el egyetlen gyászszertartásra sem.

Következő

Az idén októberben majd a 75. születésnapját ünneplő Gyula bácsi a mai napig aktív, kezdő pilótákat oktat a városi repülőtéren az egyik itteni vállalkozás, a Rózsavölgyi Air pilótájaként. Nemcsak magyarázza a szakma rejtelmeit, hanem be is mutatja azokat a gyakorlatban: hetente 3-4 órát repül. Összesen 11 ezer 300 óránál jár már a levegőben - ennél többet csak a Malév pilóták és a mezőgazdasági kisgépesek repültek. Szinte nincs olyan típus, amit ne tört volna még be: 48 vitorlázó- és ugyanennyi motorosrepülőgépet vezetett már.

Jogsi évente

Jogsi évente

Gyula bácsi szerényen elárulja, hogy ő bizony tud 80 év körüli pilótáról is Jakabszálláson, de azért biztosan a 10 legidősebb magyar pilóta között van. A repülés nincs életkorhoz kötve, viszont szigorú egészségügyi vizsgálaton kell megfelelni. A 40 év felettieknek évente kell jelentkezniük orvosi vizsgálaton. A kereskedelmi- és forgalmi pilótáknak a negyedik iksz felett még szigorúbbak a feltételek, félévente kell megjelenniük a teszten.

Következő

Kalandos életútja során számos esetben került rizikós helyzetbe, de minden alkalommal bizonyította, hogy kitűnő pilóta - ezért élhet még. Meglepődünk, amikor azt vallja: a tudásnak és a szerencsének 50-50 százalék a szerepe a kritikus helyzetekben. Erősködünk, hogy csak többet számít ennél a megszerzett tapasztalat, de csak mosolyog, őt is sokszor a sors mentette ki a bajból. És már mesél is: még vadászrepülő pilótaként egy alkalommal elfogyott az oxigén a sisakjából és egy technikai hiba miatt nem tudta újratölteni azt. Érezte, hogy nagy a baj, de hiába próbált meg mindent, elájult az oxigénhiány miatt. A vadászgép pedig zuhanni kezdett - egyenesen egy település központjába csapódott volna. Néhány ezer méter magasságban aztán -ahogy oxigén áramlott a fülkébe -, magához tért és maradt annyi lélekjelenléte, hogy az utolsó pillanatban megállítsa a gép zuhanását.

Rizikós esetek

Rizikós esetek

- Annyiszor meg kellett volna már halljak, hogy egy idő után nem is számoltam a rázós helyzeteket. A tragédiához nem kell sok, egészen aprónak tűnő hibákból is lehet végzetes baleset - vallja Liszkai Gyula. Két ilyen esetet is elmesélt. Egy alkalommal egy vitorlázó-repülő versenyen segített hazavontatni a terepen kint ragadt gépeket. Az utolsó fordulónál, már szürkületben sietett az egyik pilóta segítségére, akinek ilyenkor minden esetben az a feladata, hogy ellenőrizze az érte érkező kismotoros gép leszállásának biztonságát - ám ezúttal ez elmaradt. Gyula bácsi közvetlenül a szárnyvég mellett szállt le, ahol egy dögkút volt a földben, egy méter magas betongyűrűvel. Nem láthatta leszálláskor, ha csak fél méterrel arrébb ér földet, akkor a légcsavar elkapta volna a dögkút tetejét, ami akár végzetes is lehetett volna. Egy másik alkalommal a jegesedő földön megcsúszott a gépe a felszállásnál és belesodródott egy méteres árokba. A gép törzse és a lécsavar is megsérült, szerencsére a tank nem, mert akkor fel is robbanhatott volna.

Következő

Gyula bácsinak élete a repülés. Már kisgyerekként repülőmodelleket épített, hétvégenként pedig az algyői repülőtéren - ahová 8-10 kilométert gyalogolt - figyelte hogyan siklanak a levegőben a kecses vitorlázógépek. A többnyire az árokparton bámészkodó kisfiút az egyik oktató vette pártfogásba, megengedte neki, hogy a hangárba tolja a gépmadarakat. Hamarosan az elméleti oktatás után a gyakorlati kiképzést is elkezdhette, miután két évvel idősebbnek adta ki magát. A 15. születésnapja előtt két hónappal teljesült az álma: először repült egyedül egy vitorlázó repülőgéppel, Szentesen. Felejthetetlenre sikeredett, kényszerleszállás után a legelésző tehenek között landolt.

Következő

Innen egyenes út vezetett a fővárosi katonai középiskolába, ahol a motoros kiképzést is megkapta egy Jak-18-ason. Az útja az egykori Szovjetúnió repülőtiszti főiskolájára vezetett, miután bekerült az első magyar vadászpilóta-jelöltek közé. Hadnagyi rendfokozattal, vörösdiplomával végzett. Kecskemétre került, ahol első osztályú elfogó vadásszá képezték a MiG 21-essel. Gdansk környékén a tenger felett, míg a Kaszpi-tenger közelében a sivatagban végzett rakétalövészet gyakorlatokat, szuperszonikus pilótaként védte a haza légterét.

0 G

0 G

A súlytalanság állapotának átélése az űrkaland elmaradása ellenére sem hiányzott Liszkai Gyula életéből. Amikor a MiG-17-esen repült, gyakran gyorsított fel 1000 km/h sebességig. Ebből meredek szögű emelkedésbe állította a gépet, majd nyomta előre a magassági kormányt. Addig tolta, amíg nem lebegett a kabinban. Így érte el a 0 G-t, a súlytalanság állapotát. - Hihetetlen relaxációs hatása volt, 8-10 másodpercig lehetett fenntartani ezt az állapotot, végül meredek zuhanással zárult a manőver - magyarázta.

Következő
Farkas Bertalan
Farkas Bertalan

Egy úr az űrben

Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén. A Szaljut-6 űrállomáson Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A nyolcnapos úton Farkas a magyar kutatóintézetek által tervezett sugárterhelési, orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket hajtotta végre. 1980. június 3-án tértek vissza a Földre a Szojuz-35 űrhajó fedélzetén.

Aztán újabb kihagyhatatlan lehetőséget kínált számára a sors: 1977 májusától a vadászpilóták közül kezdték el kiválogatni Kecskeméten, a Repülőorvos Kutató- és Vizsgálóintézetben a magyar űrhajósjelölteket, miután a Szovjetunió vezette Interkozmosz űrkutatási együttműködés lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe. Liszkai Gyula is a négy kiválasztott között volt, ám a Gagarin Űrhajós Kiképző Központba, azaz a Csillagvárosba már csak ketten – Farkas Bertalan és Magyari Béla – utazhattak. Liszkai Gyula az utolsó előtti körben esett ki az egyik orvosi vizsgálaton.

Következő

- A jobboldali vesevezetékemben találtak egy aprócska hajlatot, emiatt rostáltak ki. Az orvosok azt bizonygatták, hogy a súlytalanság állapotában elzáródhatna a vesevezetékem, mert az űrben lassabbá válik a testfolyadékok áramlási sebessége, ami lerakódáshoz vezethetne. Jóval később derült ki, hogy igazuk volt ugyan, de éveket kellett volna az űrben töltenem, hogy bekövetkezzen a baj - mondja Gyula bácsi, de nincs a hangjában csalódottság. Nem maradt le semmiről az életben - vallja.

Az első magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal pedig kifejezetten baráti kapcsolatot ápolt, azután is, hogy "Berciből" nemzeti hős lett. Motoros kisgépeken többször repültek együtt. Sőt, Gyula bácsi felesége, Gyöngyi is többször repült vele, amíg aktív volt.

Következő

A magyar néphadsereg átalakítása után sem szakadt el a repüléstől: '84-ben az MHSZ főpilótája, majd repülőfőnöke lett. Oktatóként nappali és éjszakai kiképzéseket szervezett. A rendszerváltozás után nyugdíjba vonult, ám továbbra is kitartott a hobbija mellett: 1991 telén visszatért a szegedi repülőklubhoz.

Egy AN–2-essel sétarepültett, és közben a bizniszrepülőgépekre is levizsgázott az Egyesült Államokban. 8-10 személyes gépeket hoztak haza a tengerentúlról. Cégeknek is végzett munkarepülést, többek között olajkutak ellenőrzését végezték a levegőből, több millió forintot spórolva így a kutak üzemeltetőjének. '94-ben első magyarként repült át kisgéppel az Egyenlítőn – a kéthetes úton egy kisgépet szállított le új tulajdonosával és egy szerelővel Tanzániába.

A család

A család

Liszkai Gyula egy vitorlázórepülő versenyen ismerte meg későbbi második feleségét, Gyöngyit, aki a versenybizottság tagja volt. Maga is repült vitorlázó- és motoros kisgépeken egészen a kilencvenes évek elejéig. Két közös gyermekük született. Lányuk, Krisztina most érettségizett, biológusnak készül. Kétszer kapott "Jó tanuló, Jó sportoló" elismerést. Sokszoros magyar kick-box bajnok, többszörös Világkupa győztes, kempóban Európa-bajnok. Fiúk, Ádám Szegeden fog végezni programozó-informatikusként. Egyikük sem lett pilóta, de nagy ritkán azért beülnek az édesapjuk mellé egy sétarepülésre.

Következő

Liszkai Gyula élete képekben

Ez a túra sem volt kalandmentes: repültek háborús övezet felett 12 ezer láb magasan, miközben a két utasa azon rettegett, hogy lelövik a gépüket, csak Gyula bácsi őrizte meg a nyugalmát, hiszen egész életében azt tanulta, hogyan kell kikerülni a légvédelmet. Mégis kis híján - közel sem hasonló vészhelyzetben - majdnem darabokra törték a repülőt. A már említett két utas - az először az Egyenlítőt átrepülő személyzet tagjaiként - kapott egy-egy baráti hátbaveregetést a pilótától. Igen ám, de úgy gondolták, hogy ők is viszonozzák a figyelmességet, csakhogy 2 méterre a földtől vágták hátba Gyula bácsit, aki ettől rányomott a magassági kormányra. Csak a Jóisten és a kivételes reflexei mentették meg őket attól, hogy ne álljanak fejjel a betonba.

Következő

Készítették

Szöveg, szerkesztés: Horváth Levente
Fotó, videó: Németh Norbert
Technikai háttér: Gere Zsolt, Talpai Attila Gábor

A Köztünk élnek rovatunk
további multimédiás cikkei itt találhatóak meg.